Nem is tudom, hogy melyik reggel volt utoljára úgy, hogy nyugodt volt, és volt időm magamra. Ma, és holnap szabadnapos vagyok, így arra jutottam, hogy kitakarítom a házat, főzök, még az is lehet, hogy sütök egy sütit a gyerekeknek. De addig nem indul el a reggel, amíg meg nem iszom kényelmesen a kávémat.

A reggelek

Komolyan mondom, a reggeli készülődésbe már elfáradok, pedig előtte kelek fel nem sokkal. Általában 5 órakor kelünk azért, mert a páromnak 6 órára már bent kell lennie. Felkelek, kávét főzök, és mellé egy kancsó teát is. Nyáron is elfogy a te, de ilyenkor télen még inkább. Reggeli mellé, általában visznek üvegben is magukkal. Szóval felkelünk, próbálunk észhez térni, és miután elmegy Jani dolgozni nem sokra rá keltem a gyerekeket.

De ma minden más lesz, és holnap is. Nem kell kelni, azt hiszem, ez a legnagyobb örömöm. Jobban mondva nem kell 5 órakor, hanem elég csak fél 7 körül. Azért az igen sokat jelent, mert alhatunk plusz másfél órát. Komolyan mondom, ha reggel kelünk, és mindenki megy a dolgára, sokszor úgy érzem már 10-11 körül, hogy teljesen ki vagyok merülve, pedig még a nap fele sem telt el. Persze nem véletlen, hiszen ekkor már jó ideje ébren vagyok, és elér az alvási holtpont is.

Mindig rohanás van

Minden reggel kapkodás van. miért olyan természetes, hogy az anyának kell először felkelnie? Nem is értem. Mikor lesz egy nap, amikor nem én könyörgök mindenkinek azért, hogy fel kell kelni. Amúgy sem szeretek könyörögni. No, nem mintha szeretne bárki is, mert borzasztó. Persze minden reggel pozitívan állok a kérdéshez hozzá. Szépen keltek mindenkit, Ébresztő, nyuszikám…aztán amikor még 20 perc múlva sem látok reakciót, akkor robbanok. Azt hiszem ezt nem érti meg senki, csak az, aki szokott könyörögni.

A reggeli kényelem

Ma úgy döntöttem, „sztrájkolni” fogok. Hiszen nekem nem kell mennem dolgozni, így a férjemre bíztam minden intézkedést. Annyit persze megcsináltam, hogy főztem teát a gyerekeknek, meg kávét, és elkészítettem a szendvicseket.

Miután elcsendesült a ház, azt gondoltam megérdemlek egy nyugodt kávét én is, így készítettem magamnak egy jó habos cappucinot, és megfogtam az újság köteget, a kanapéra kucorodtam, és nekiálltam böngészni.

Úgy is azon is kell gondolkodni, hogy kinek mit vásárolunk karácsonyra, hátha valami ötletet is találok benne. Az egyik újságból kiesett egy szórólap, melyen ez állt: Bukósisak akció! Na, gondoltam is, erre azt hiszem nem lesz még szükségem. Bár ki tudja pár év múlva, ha Gergő fiam nagyobb lesz mi lesz a kedvtelése még az is lehet, hogy akkor hálás leszek egy ilyen szórólapnak.

A kávét szép kényelmesen megittam, vagy egy fél órát bogarásztam az újságokat, de megtehettem, hiszen nem kellett sietnem sehová.