Menyasszonyi ruhatervek és egyéb katasztrófák

A cégünknél már mindenki megházasodott. Én megfogadtam, hogy csak akkor fogom megkérni a barátnőm kezét, amikor már vezetői pozícióba kerültem, hogy meg legyen az egzisztencia, az a jövedelem, amiből már fent tudom tartani kettőnk életét, és biztosítani tudom neki azokat az életkörülményeket, amelyeket megérdemel. Persze ő is dolgozik, menyasszonyi ruhákat tervez egy kicsi vállalatnak, egészen jól is keres vele, de szerettem volna eljutni odáig, hogy hogyha mondjuk gyermeket vállalunk, akkor több mint anyagi biztonság legyen a háttérben.

Arról nem is beszélve, hogy mivel Rita eleve a menyasszonyi ruhák világában éli az életét, szóval olyan esküvői ruhát akartam neki, amelyről álmodni sem mer. Nem akartam anyagi keretek közé szorítani a képzeletét. Azt akartam, hogy magának tervezze meg, tervezzen valami olyasmit, amire nem csak ő, de mindenki, aki látni fogja aznap, emlékezni fog. Tudtam, hogy Rita képes lesz rá, tényleg valami maradandót alkotni, olyasmit, ami talán a világtörténelemben sem fordult még elő soha. Persze, kissé elfogult vagyok, de csak a feleségemről van szó!

Bíztam Ritában, meg abban, hogy valójában olyan ruhát tervez majd magának, amely a létező világok legjobbika lehet.

Én bíztam benne, de ő nem bízott magában. Amikor megkértem a kezét, még lelkesítette az ötletem, amelyet rögtön a leánykérés után vetettem fel neki. Letérdeltem előtte a Duna partjánál, és az ujjára húztam a gyűrűt. Ő meghatottan igent mondott nekem, és elterveztük, amit már szinte megismerkedésünk pillanatában tudtunk, hogy együtt fogjuk leélni az életünket. Rita és én kézen fogva sétáltunk végig a parton, és amikor megemlítettem neki, hogy végre magának is tervezhet ruhát, a felismerés öröme villant át a szemén.

Aztán amikor elérkezett a tényleges alkotás ideje, szinte riadtan dobta maga elé a grafitot. Megijedt, hogy a saját terve nem fog tetszeni önmagának. Már annyi ruhát tervezett, hogy szinte elfelejtette a saját ízlését! Úrrá lett rajta a pánik, most mi lesz, most hogyan lesz szép menyasszony, hogyan lesz szép menyasszonyi ruhája… teljesen kétségbe esett, sírva jött be a dolgozó szobámba. Hogy neki semmi ötlete, hogy fogalma sincs, mi legyen, hogy legyen… Azt sem tudta, milyen szín állna neki a legjobban, a fehér árnyalatain görcsölt, a fazon kiválasztásáig el sem jutott! Elküldtem őt pihenni, mondtam neki, hogy inkább aludja ki magát, és majd holnap újult erővel folytatja a munkát.

Aranyos volt, ahogy cuppogott az ágyban, ártatlan arcot vágva, de még nagy paplanban is úgy tűnt, aggodalmaskodik a dolog miatt.

Szóval elkezdtem böngészni a neten, hátha tudok segíteni neki valamiben, és rátaláltam a menyasszonyiruhak.info weboldalára, ahol számos jó tippet összegyűjtöttek a ruha kiválasztásához. Úgy gondoltam, ezek a tanácsok, ötletek összegyűjtve jó szolgálatot tesznek majd Ritának, szóval megmutattam neki a linket amikor felkelt.

Ő rögtön szárnyra kapott, és délutánra el is készült a menyasszonyi ruha tervével. Nem mutatta meg nekem, azt mondta, szerencsétlenséget hoz, még mit nem, majd az esküvőn láthatom. Meg kell mondjam, végigizgultam azt a két hónapot, mire eljutottunk odáig, hogy az oltár elé állhassunk.

Mit ne mondjak, Rita és a ruha gyönyörű volt. És mindez nem jött volna össze, ha nem találom meg a menyasszonyiruhak.info oldalát!

Profit