A munka hősének hőse: anaftin!

Hónapok óta készültünk már a gyűlésre, melynek színhelyéül a szeretett családi nappalinkat választottuk. Két éve léptem be mint kezdő ügynök, egy sokak által ismert MLM rendszerű vállalatba (a cég nevét szakmai okokból szeretném titokban tartani), és azonnal megragadott a gazdasági modell különlegessége, letisztultsága. Az itt eltöltött idő alatt az esetek túlnyomó többségében magabiztosan, határozottan álltam a potenciális vevők előtt. Azonban előfordult, hogy egészségügyi okokból kifolyólag az önbizalmam csökkent, és kényelmetlenül éreztem magam a bőrömben. Az orvosi megnevezése az időszakosan kijövő betegségemnek szoliter adta lokalizált léziók, vagyis afták a számban, melyek fájdalmasak evés, de még a beszéd közben is. Ebből kifolyólag egy mlm-es beszervezés alkalmával sem jött jól a megváltozott egészségügyi állapotom. Már 2 órája vártam, hogy mindenki megérkezzen, nagyon izgultam a találkozó sikerességén, hiszen a régiómba tartozó összes felettesem megjelent a partin.

Lázas várakozásom közepette odalépett hozzám az újonnan felvett kolléga, és egy apró tubust csúsztatott a tenyerembe, valószínűleg érezte zavaromat, mert szélesen elmosolyodott, majd elvegyült a társaságban egy kikészített sósropogóst majszolgatva. Anaftin gél!? Ez meg mire való lehet?

Elsőre nem tudtam mihez csatolni a fejemben, majd, mivel a huszonegyedik század gyermeke vagyok, előkaptam az okostelefont és beírtam a keresőbe. Azonnal történetek százait dobta ki elégedett emberekkel, akik szenvedtek az afta általi fájdalomtól, mielőtt megismerték volna ezt a csodaszert. A nap korábbi részében próbáltam magam elől is elrejteni a betegségemet, de ezek szerint a szőnyeg alá söprés ebben az esetben sem oldotta meg a problémát, ha egy szinte idegen is észrevette, mennyire nem érzem nyeregben magam. Lehet, hogy nem kell beteget jelentenem, találkozókat lemondanom a jövőben? Elképzelhetetlennek tűnik számomra. Mikor az első kenetet felvittem a csőrszerű adagolóval rögtön éreztem a fájdalom enyhülését. Ekkor ébredtem rá, korábban már hallottam az Anaftinról, viccelődtem is magamban, hogy ki tudom belőle rakni az afta szót, de valamiért bele sem gondoltam, nem tudatosult az összefüggés lehetősége.

Hiszen nyilvánvaló. Anaftin. A számban lévő stressz okozta szárazság csillapodni látszott, és csak enyhe fájdalmat éreztem, szinte elérzékenyültem a hirtelen rám törő boldogságtól. Örökké hálás leszek ennek az embernek, akit alig néhány hete ismerek. Olyan, mintha isten küldte volna egyenesen hozzám, a legjobb pillanatban. Talán a jól végzett áldozatos munkám eredményeképpen érdemeltem ki ezt a kegyet. Ábrándozásom közben hallottam a szélcsengő lágy dallamos csilingelését, mely az újabb vendégek érkezését jelzi. Ki lett volna más ebben az eufórikus pillanatban, mint a régióvezető, mindannyiunk főnöke. Tekintélyt parancsoló fekete zakójában végig lépdelt az előszobán és helyet foglalt a neki kikészített fotelben.

Megragadva a hirtelen keletkezett csendet, magamhoz vettem a szót és különleges érzésem támadt az Anaftin nyújtotta hirtelen magabiztosság által. Egyre inkább saját magam fényében tündökölve, észre sem vettem, hogy az emberek arcán lévő lenyűgözöttséget beárnyékolja egyetlen arc komolysága. A régióvezető főnök úré. Fél óra önfeledt áradozás a termékeink minősége és a múlt évben elért kivételes teljesítményünk margójára, odafordultam és kérdőre vontam. Ernő, – csak így letegeztem, de meg sem rebbent – netán nem ért egyet a mutatók igazságtartalmával? A számok magukért beszélnek!

Gyenge, határozatlan feleletet kaptam, amit sehogy sem tudtam hova tenni, néhol elcsuklott a hangja, érthetetlen zagyvaság volt jelentés nélkül. Ekkor elkezdett derengeni valami, igyekeztem felszínre hozni a gondolataimat rejtett bugyrokból. Semmi kétség, szoliter adta, lokalizációs léziókkal küzd. Egy a szituáció adta könnyedségben, még meg nem fogalmazott ötlettől vezérelve, lazán a zsebembe nyúltam és odadobtam neki a kis kenőcsöt. Ebből spray és szájöblítő is létezik, mondtam büszkén. A csodaszer neve Anaftin, és nekem ma megmentette a becsületemet. Ernő kerek szemekkel nézett, majd eltűnt 5 percre a mosdómban. Számomra egy örökkévalóságnak tűnt. Miután kijött csak ennyit mondott: Fiúk! Ez egy remek nap volt!