Hetente két alkalommal járok nyelviskolába a barátnőmmel. Ilyenkor mindig találkozunk a közelben egy kis étteremben, és onnan megyünk együtt.

Majd éhen haltam

Egyik alkalommal nem volt időm reggelizni, és fél egykor már olyan éhes voltam, hogy azt hittem kilyukad a gyomrom. Tudtam, hogy így nem ülhetek be a nyelviskolába, mert ha mg 2 órát nem eszem, tuti, hogy rosszul leszek.

Andi a barátnőm mondta, hogy tud egy jó helyet, nem messze, finom kaja van, és mindig frissen készülnek.  Mondtam neki, hogy nekem mindegy, hogy mit fogok enni, csak valami kaja legyen, és ne szendvics, mert már a mellettünk lévő büfében annyi szendvicset ettem, hogy herotom van tőle.

A kis étterem

Helyes kis üzlet, amolyan nagymama kis kifőzdéje szerű, lehet amúgy elmentem volna mellette egyszerűen.

Gyorsan belapátoltam pár falatot, annyira finom volt…nem is néztem volna ki a helyből. Persze erre szokták azt mondani, hogy ne ítélj elsőre.

Na attól a naptól kezdve, ha lehetőségünk van rá, akkor ott eszünk egyet, mielőtt bemennénk a nyelviskolába Budapesten. Mára már amolyan megszokássá vált. Az árak is elfogadhatóak, így nem kell azon aggódnom, hogy nem engedhetem meg magamnak esetleg.

Szeretem ezeket a gyors ebédeket, mert legalább hetente két alkalommal lehetőségem van jól kibeszélgetni magamat a barátnőmmel.